Az egyszerűség kedvéért számoljunk úgy, hogy két csapat versenyez. A gyerekeket felosztjuk két csoportra (jó, ha minimum 4-en és maximum 16-an vannak összesen, azaz csoportonként 2-8 emberig). Ezeket a csoportokat felállítjuk két oszlopba egymás mellé, a papírokat, amiket alapnak fogunk használni, pedig elhelyezzük mindkét csapattól egyenlő távolságra (legyen akkora táv, hogy egy kicsit futniuk kelljen a papírhoz)

Ha kiscserkészek játszanak és nem tudják még a Himnusz szövegét, akkor még így, ahogy fel vannak állítva valahogy meg kell nekik tanítani (nem kell, hogy megtanulják az egészet). Például játszottam már úgy is, hogy kinyomtatva odaadtam nekik a szöveget és kaptak egy kis időt arra, hogy megjegyezzék valahogy a sorok sorrendjét (kis rávezetéssel, például megmondtam nekik, hogy jó, hogy mondjuk csak az első szavakat tanulják meg vagy mindenki megtanul egy sort, találjanak ki csapatban egy stratégiát). De lehet úgy is, hogy párszor elénekeljük együtt, elszavaljuk együtt, a szöveget. Ha cserkészek játszanak vagy olyanok akik már ismerik a szöveget, akkor nekik ez egy jó játék arra, hogy átismételjék a szöveget.

Miután lejárt az idő, a gyerekek beállnak egymás után egy oszlopba. Az első helyen álló gyerekeknek a kezébe adunk egy-egy véletlenszerűen kiválasztott sort (a lényeg, hogy ne sorban kapják a sorokat). A játékosnak ezzel a sorral el kell futnia a papírig, ahol lehelyezi abba a sorba a kezében lévő papírt, amelyik sora a Himnusznak a kezében van. Ha nem tudja eldönteni, elég ha lerakja valahová és majd egy későbbi versenyző helyes sorrendbe rakja. A játékos visszafut a csapatához és a következő játékosnak ekkor a kezébe adunk egy újabb sort. Így megy ez amíg el nem fogy minden sor. Közben nyugodtan áthelyezhetik a sorokat, ha valaki úgy gondolja, hogy nem helyes a sorrend. Ha az utolsó sor is a helyére került, akkor pl. a SŐV ellenőrzi, hogy helyes-e a sorrend. Az nyer, akinek elsőként lesz helyes a sorrendje.